Köszönöm a visszajelzést!

Bejegyzés: A filozófia végül a vesztünket okozta

Szia!
Ne haragudj, évek óta olvasom az írásaidat, van amit kívülről tudok, van, amit imádok és van, ami csak tetszik, de mindig várom az újat.
Ez viszont...
Szörnyen vontatott és érdektelen.
A siromi könyv után meg főleg.
Én személy szerint jobban örülnék, ha maradnál a ködös, rejtelmes vidéki történeteknél, látszik, hogy arról szívből tudsz írni, az a te világod, amit ismersz és ami lényed egy része.
Nem rosszból írtam, maradok tisztelettel:
Egy rajongó

Bejegyzés: A filozófia végül a vesztünket okozta

Ponyva. És?
Nem Stoker az egyetlen alkotó a világirodalomban, aki egyetlen dobásre volt elég. (Az angol ezt one-hit wonder-nek hívja.)
Nem kell túldimenzionálni.
Mégis egy olyan hagyatékot teremtett ezzel a sztorival (aminek az alapjait nem ő találta ki, de posztmodern előfutárként kiválóan összelegózta), amiből sok későbbi remekmű született.
Ennyi és nem több. És ez pont elég.
Az elemzés érdekes, és a részletgazdagsága inkább azt a célt elégíti ki, hogy ne lehessen lehülyézni, meg leokoskodózni a bloggert. De a valóság az, hogy az elemzés és a mű pont ellentéte egymásnak: előbbi alapos és átgondolt, de az alapgondolata érdektelen. Utóbbi alapjai "örökérvényűekké" váltak a kultúrtörténetben, még akkor is, ha a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után.

Nem lehet mindenki Shakespeare. De inkább lennék Stoker, mint Wass Albert, akit most mindenáron tolnak. (Utóbbiról azt se tudtam, hogy kicsoda, amíg el nem kezdték mosni vele az agyunkat, pedig Magyarország listavezető gimnáziumába jártam.) Utóbbi alkotását pedig a világon "mindenki" ismeri. (Ez nem értékítélet, vagy minőségi összehasonlítás, csupán egy tény és egy vélemény.)

Bejegyzés: Pár gondolat egy klasszikusról (?), avagy

Ha már zene és Drakula: www.youtube.com/watch?v=iSPD4t-n3Us

Bejegyzés: Pár gondolat egy klasszikusról (?), avagy

Hű és ha, ez aztán nagyon alaposan ki lett elemezve és még azt sem mondhatom, hogy nem igaz. Nagyon régen olvastam és nem annyira régen megint a kezembe került, tehát újraolvastam. És tényleg gyenge, valahogy mégis olvastatja magát. Nem tudom megmagyarázni. Igaz, szeretem a vámpírsztorikat. Sajnos a film nem annyira tetszett.

Bejegyzés: Pár gondolat egy klasszikusról (?), avagy

Még vagy tizenöt évvel ezelőtt egy barátommal kimentünk a város határában fekvő zártkertes övezetbe, mert meg akarta mutatni nekem, milyen hétvégi házat vett. Apró kis házacska volt, gyomos, elvadult kerttel, bekerítetlenül. A gazban még látszott pár melléképület, ól és a kút romja. A ház nyitva állt, azt mondta, direkt nem zárja be, ha tenne egy lakatot az ajtóra, már ezért feltörnék, megnézni, mit őrizget ott. Így legfeljebb bemennek, szétnéznek, jó esetben nem csinálnak a sarokba.
Nagyra törő tervei voltak vele, nyaranta ki akartak jönni a családdal a panelból, saját zöldséget termeszteni, átjárni az erdőn túli halastavakhoz fürödni, horgászni. Persze nem lett belőle semmi.
Néhány évvel később a kislányommal sétáltunk arra. Szerettem ezt a lassan leépülő üdülőövezetet, ahol a 70-es, 80-as években kiépült hobbitelkek még őriztek valamit a gyerekkorom hangulatából. Érdekes volt látni ezeket a házakat, amikbe annak idején beleölték az emberek a pénzt, időt, energiát, hogy egy kicsit jól érezhessék magukat, de aztán kihaltak vagy elmaradoztak innen és hagyták, hogy a természet mindent visszavegyen.
Ahogy odaértünk, mondtam is a lányomnak, hogy az ott G. hétvégi háza, ugyanúgy állt ott, mint mikor megmutatta nekem. Átvergődtem az embermagas bozóton és benéztem az ablakon. Az egyetlen szobában egy ágy állt, rajta feküdt egy ember. A félhomályban nem láttam belőle mást, csak a két bakancsát meg a vékony alakot a szedett-vedett takarók alatt. Nem tudom, élt-e, vagy sem.
- Mi van bent? - kérdezte a lányom, aki a földúton maradt.
- Semmi... rendetlenség... - válaszoltam kapásból, és iszkoltam is ki a háztól, ahogy tudtam.
Azóta is megborzongok, ha eszembe jut ez a történet. Talán csak egy hajléktalan volt, aki behúzódott ide aludni, aztán odébbállt. Remélem...

Bejegyzés: Karácsonyi készülődés

Nagyon tetszett!

Bejegyzés: Baracklekvár, avagy az örök élet titka

Ez jó volt :-)

Bejegyzés: Ötven év ébren

Kellemesen morbid volt! :)

Bejegyzés: Osztályok közti átrendeződés a krízis hatására

Na, ez tényleg meglepő be- és lefejezés volt...
Olvasás közben több ötletem is volt, de egyik se jött be. Szerencsére, mert így lett a legjobb - mármint kizárólag irodalmi szempontból.

Bejegyzés: Újévi beszélgetés a lefejezés nehézségeiről

@Első mohikán: Jogos. A fejemben megvolt, a szövegben nem. Némiképp finomítottam. Köszönet.

Bejegyzés: Karácsonyra várva

Én nem értem. Mit kért cserébe? Az árról pont nem esett szó...
Valaki?

Bejegyzés: Karácsonyra várva

Tyű, ez a befejezés most totál váratlan volt! Igazi csűrcsavar a végére...

Bejegyzés: Karácsonyra várva

Ez a Madách a végén, ez ütött... :)
Azt nem értem csak, miért okoz kételyt egy szem nélkül született ember, hiszen vannak rengetegen, akik bizonyos szervek vagy végtagok nélkül születnek. De mindegy is, hiszen így is remek olvasmány. :)

Bejegyzés: A tragédia születése

Köszi, nagyon tetszett ez...

Bejegyzés: A tragédia születése

A történet szokás szerint remek, csak a kriminéző igazságérzetem tiltakozik, hogy a gondatlanságból elkövetett, balesetre hajazó gyilkosság megtorlatlan marad. :)

Bejegyzés: Ásni novemberben

Jaj! Remélem, hogy annak ellenére, hogy elolvasva megtudtam az igazságot, nem az én lelkemmel fogják fűteni a következő Gyatlov erőművet! :)))

Bejegyzés: A szocializmus győzelme 3.

Alig várom már a Gyatlovval való találkozást! :)))

Bejegyzés: A szocializmus győzelme 2.

Nagyon jó! Máris várom a folytatást.

Bejegyzés: A szocializmus győzelme

Az ilyen típusú végítéletbe még belegondolni is szörnyű. Főleg úgy, hogy tudható, bizonyos történelmi helyzetekben történt már hasonló, csak ott nem közvetlen ölés volt, "csupán" névtelen feljelentés...

Bejegyzés: A kihalás sorrendje