A provokatív kérdés - miért együnk embert? - a következő novelláskötetem egyik írását rejti. Az abszurd és Örkény itt is jelen van, de a szöveg vége természetesen rejt egy olyan csattanót, ami elhelyezi a könyv egészének világában. Ahogy azt korábban írtam, a kötet címe "Háború Isten ellen", és a vallás, Isten, a pokol, az ima és a lázadás kérdésköreit járja majd körül, remélem, legalább olyan szuggesztíven, mint a Mitológia. Következzék egy rövid beleolvasó, kedvcsináló, és akinek ez nem elég, mivel gusztusa van még több hasonlóra, annak az első kommentben elérhető gosztrohorrort ajánlom.
Négy jó recept a régi időkből
- részlet -
Köztudomású, hogy alkotói műhelyünk kiváltképp rajong a múlt elfeledett vagy méltánytalanul háttérbe szorult receptjeiért, és igyekszünk ezeket írásainkban időről időre feltámasztani, leporolni, és az értő közönség tekintetének fókuszába vonni. Nem lesz ez másképp a mostani alkalommal se, amikor is az ember feldolgozásának négyféle módját kívánjuk ismertetni.
Szokás szerint a következőképp haladunk: az ember külső-belső adottságait követi az alapanyag történeti beágyazottságának vizsgálata, majd rátérünk a megfelelő előkészítési módra, ezután következik a négy régimódi, ám jól bevált és sokszor kipróbált recept, végezetül azok számára, akikben nosztalgikus vágy ébredt e ínyencség után, adunk egy kis kitekintőt a beszerzési lehetőségek irányába.
De legelőbb a szokásos figyelmeztetésen essünk túl: irományunk nem akar étkezési tanácsokat adni, jól tudjuk, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás az egészség kulcsa, ám ennek felmutatása nem célja írásunknak, továbbá nem vállalunk felelősséget a feldolgozás során keletkezet sérülésekért, vagy az elfogyasztás folyamatában történő félrenyelésekért, a csontok, belső, lágy részek okozta fulladásokért, a mirigyek, váladékok, egyéb fluidumok (például vér, epe) által kiváltott allergiás avagy egyéb mérgezésekért.
Miután túlestünk e kellemetlen de kötelező kitérőn, következzék hát a fő kérdés: miért együnk embert?
A válasz roppant egyszerű. Mert igencsak egészséges. Jelentős részét a testének víz alkotja, amit a hőkezelés során ugyan elveszít, de a végterméket a távozásával megdolgozza számunkra, így a rostok és szövetek fellazulnak, puhává válnak, mintegy előkészülnek önmaguktól a jó emésztődéshez. Diétázóknak és renyhe gyomrúaknak kiváló választás tehát ez a fajta alapanyag. A másik fontos tényező, hogy az ember húsa rengeteg értékes fehérjét és aminosavat tartalmaz. Emiatt a fiatal egyedeknek, nagy fizikai erőkifejtésre készülőknek, öregeknek és betegnek felettébb tápláló. Ezenkívül a szövetek számos vitamint (A, D, E, K) magukban rejtenek. Nem győzzük hangsúlyozni a vitaminok fontosságát, hisz ezek olyan esszenciális anyagok, amelyeket a megfelelő étkezéssel szükséges biztosítani a szervezet számára. Az embert szokás főzni is, főképp a csontjait, ekkor nagy mennyiségű kollagén szabadul fel, ami a bőrnek jó, de az ízületi problémákkal küszködőknek is javára válthat. Vannak látszólag értéktelen részei tárgyunknak, mint a belek avagy a tüdőlebeny, a porcok, ám ezek is hasznosíthatóak egy kis furfanggal tömítő vagy kötőanyagként – és nem utolsósorban kitűnő rostforrások. Az ember felszínét takaró szőrzet és bőr, a koponyacsont és a fogazat az, amit végképp nem tudunk felhasználni, ezeket egyszerűen kidobjuk, vagy kreatív személyiségek kikészítve, kifőzve különféle dísztárgyakat alkothatnak belőlük.
Felmerül a kérdés, hogy ha tárgyunk ennyire kedvező és profitábilis a konyhában, miért nem fogyasztjuk gyakrabban? Miért csak az őseink asztalánál volt gyakori fogás, és miért van az, hogy manapság legfeljebb ünnepnapokon, vagy a kifinomultabb gasztronómiát mívelők körében örvend időleges népszerűségnek?
Nos, embert mindig is ettünk, ám való igaz, hogy az utóbbi időkben feledésbe merült ez a kiváló alapanyag. A beszerzési nehézségekre írásunk utolsó részében térek ki, de tény, hogy a régi korok avíttasnak tűnő szemlélete, a hagyomány és tradíció komor árnya vetül rá, vagyis a mai, modern és kísérletező világunk nem képes meglátni az egyszerűségében rejlő szépséget, és minduntalan kisiklik látómezejéből. Az se javít a renoméján, hogy az ősi korokban az egyszerűbb konyha, az alsóbb rétegek közkedvelt és olcsó tápláléka volt, és emiatt valamiféle stigma sütődött az ember erekkel gyönyörűen átszőtt vörös húsába, ha ugyan élhetünk e képzavarral. Nem titkolt célunk, hogy jelen publikációnkkal fordítsunk e helyzeten, feloldjuk az embert sújtó rossz szemlélet átkát. Azt gondoljuk, hosszú távon vissza fog jönni a divatba, és a növekvő keresletre illő időben felkészülni, ezért nem is szaporítjuk tovább a szót, rátérünk a megfelelő előkészítési technikákra.