Ez a történet szervesen összefügg egy másikkal, annak a kifejtése, lezárása. A szövegben megjelenő narráció írásakor a fejemben volt a tavalyi év egyik legerősebb audiovizuális élménye, a Midnight Mass, abból is a pap monológja, melyben elbeszéli a sajátos átalakulásának történetét. Nagyon nagyra tartom Flanagan rendezéseit, azt gondolom, hogy ezt a fajta dialógusos, magas érzelmekkel játszó horrort próbálom én is írni.
Azt mondják, hogy maga mászott ki a kocsiból, majd eltántorgott az útkereszteződésig, itt találták meg, a Jézus-szobor alatt fekve, olyan volt, mint egy újkori szent, egy csupa vér és seb mártír, tűnődött Sárosy, miközben Ronit nézte az ajtóból.
Ingatlannindzsának kell lennetek, mondta épp az újoncoknak Roni, ki kell fejlesztenetek egy hatodik érzéket, hogy rátaláljatok a gyengéjükre. Körbefordult, lazán, fesztelenül, fekete öltönyében, fehér, kigombolt ingjében, arcán azokkal a borzalmas forradásokkal, amiket a szilánkok és a másik autóból kiszakadó motor fémrepeszei, a halál akaratos fullánkjai okoztak, majd rámutatott a hozzá legközelebb ülő lányra, aki előző nyáron érettségizhetett, és még szinte gyereknek tűnt. Az ügyfél kedveli a szép fürdőszobákat?, kérdezte tőle, hát akkor oda vigyed, ahol nem rozsdacsíkos a kád, majd egy idősebb fószer felé fordult, akit bizonyára nem olyan rég rúgtak ki munkahelyéről, valami kisvállalkozásból, ahol már évek óta nem ment annyira a meló, hogy eltartsa a teljes gárdát. A kedves vevő a kertben akar piknikezni? szegezte neki a kérdést, akkor mutass neki zöldterületet, nem baj, ha zsebkendőnyi, a lényeg, hogy csillogjon a napfény azon az istenverte gyepen.
Akkora benne az élni akarás, mint egy szuperhősben, tűnődött Sárosy, és lassan beljebb lépdelt a terem belseje felé, igen, ő a mi saját szuperhősünk, tette hozzá elégedetten, majd beült az egyik asztal mögé, mert emlékszem, az orvosok először azt mondták nekünk, nekünk, hisz mi vagyunk a családja, más nincs neki, mi voltunk azok, akik bementünk másnap reggel a kórházba, azt mondták, hogy csoda, hogy túlélte az éjszakát, és a következő huszonnégy óra kritikus lesz, de jók a kilátások, mert úgy tűnik, van Roniban valami belső erő, valami fényes, csillogó akarat, ami veszettül kapaszkodik az életbe.
Az ingatlaneladás háború, szögezte le most a sebhelyes arcú, furán sántító negyvenes férfi. Harc az eladó és a vevő közt. Mindketten terveket szövögetnek, le akarnak csapni a másik gyengéire, ki akarják használnia az előnyöket és a hátrányokat. És ebben a folyamatban mi vagyunk azok a követek, akik mindkét oldalnak dolgoznak, hozzuk és visszük a híreket, és, felemelte mutatóujját, ha kell, befolyásoljuk az információt, megdolgozzuk, átfestjük egy kicsit, mielőtt átadjuk címzettjének. Lehorgasztotta fejét, és szinte magának motyogta zárásképp, ami nem egyenlő azzal, hogy hazudunk.
A teremre csönd ült, és Sárosy elmerült az emlékképeiben, most az jutott eszébe, amikor az ágyban fekvő, szinte teljesen átkötözött Ronit először megpillantotta, a bal lába fel volt emelve, súllyal kihúzatva, hiába, mert sose jött rendbe, de nem is ez volt az érdekes, hanem a szabadon hagyott szempár, a tekintete, amiből valami új, különös, intenzív tűz sugárzott, amibe beleborzongott, és most is enyhe viszolygás kélt benne, ahogy felidézte a pillanatot, mikor tekintetük egybekapcsolódott, mert úgy érezte akkor, hogy elveszik ebben az égető figyelemben, ami mintha átlátna rajta, mintha a lelke mélyéig fúródna, mintha mindent tudna róla. Talán e tekintet a magyarázat arra, hogy gyógyulása után Roni lett a legjobb értékesítő az irodában, sőt, az egész megyében, és háromszor vitte el a céghálózat Év Ingatlanosa díját, ami egyedülálló teljesítmény a kelet-európai régióban, beleértve a lengyeleket is, ahol azért több ezer fős állományról beszélünk.
A novella teljes terjedelmében a hamarosan megjelenő Palóc mitológia kötetben olvaható, több, a honlapon nem publikált írással együtt.