Primitív Lucille-manifesztátum 2016 utolsó napján.

Minden kedves olvasónak ez úton kívánok egy igazán izgalmas 2017-et.

És hogy miért pont Lucille? TWD-rajongók: rontócveszély!

Ma mindenhol az interneten 2016 nagy halottai jönnek szembe. Híres emberek gyűjteményes halála, amitől herótom van, mert egyrészt ott van Kosztolányitól a Halotti beszéd - minden temetésen ezt kellene felolvasni, csak ezt, semmi mást -, másrészt az ilyen jellegű összegzések bulvárosítják a valóban rémes veszteségeket, és degradálják a halott emlékét is visszamenőleg. Mondom ezt úgy, hogy Esterházy halála után napokig nem hittem el a dolgot, azt éreztem, egy rossz álomban vagyok, mert nem erről volt szó, nem ezt ígérték (hanem azt hogy rocksztárok leszünk és híres színészek...), hanem azt, hogy ő mindig élni fog, vagy legalábbis örökké. És akkor ez így, hirtelen és otrombán a nyár közepén...

De most máris ugyanazt csinálom, amit az internet egésze.

Ezért inkább vissza a képhez, és a saját kis világunkhoz, melyben akárhogy nézzük is, egy szögesdróttal körbetekert baseball ütő pusztulása az egyik legnagyobb tragédia 2016-ban.

R.I.P. Lucille.