Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

horror


2011. március 26. 09:00 - Valmont

A fészerben - forgatókönyv

Most egy terjedelmesebb anyag lesz, 117 oldalnyi forgatókönyvet lehet megjeleníteni alább. Ez kábé másfél órányi filmidő. Biztatásul: mivel szellősen van írva, a végigolvasásához nem kell még ennyi sem. Az egész még itt kezdődött, januárban, és beletelt három hónapba, míg az ötletből történet lett. Nagyon sok remény nincs, hogy ebből több is legyen, de azt hiszem, ezzel, ebben az országban minden forgatókönyvet írónak tisztában kell lennie. Főleg jelen helyzetben...Az ok, amiért mégis beleöltem ennyi melót, az csak annyi, hogy össze akartam hozni egy könnyen fogyasztható, egyenes történetvezetésű*, jól működő horrort. (*Bár megfogadtam ellenkezőjét, mégis belekerült egy kísérleti elem is: az utolsó történetharmad elidegenítő effekttel van felvezetve, az instrukció alapján a korábbi színészekre hasonlító szereplőknek kell játszaniuk a későbbi nyomozás által  kikövetkeztetett keserű véget. Ezen a dolgon sokat gondolkodtam, de aztán hagytam, mert végig felszínen tartja a kérdést: mi történt az "eredeti" felvétel hőseivel? )

A szubjektív, Blair witch-es kamerakezelés okán sokszor eltértem a forgatókönyvírás szabályaitól. A konfliktus, és a rémület csak az anyag felénél tör a felszínre - tehát egy viszonylag lassan építkező történet született. Szerettem volna valamiféle végzetszerűséget belecsempészni - egy csomó utalás és összefüggés van a párbeszédek és a később bekövetkező események közt. Nem vagyok benne biztos, hogy a főszereplőket, a Riporternőt és az Operatőrt meg lehet szeretni, de talán lehet értük aggódni. Egy jelenet megalapozása, indoklása biztosan nem lett tökéletes: a Szerkesztő ólbeli lemészárlása némiképp indokolatlanul durvának tűnik.

Szeretem benne a mesebeli elemeket (a  faluvégi banya, a világ végén rejtőzködő, eldugott falu, a Jancsi és Juliskára emlékeztető kannibalizmus), és minden érzelgőssége ellenére kedvelem a záró, utolsó képet, mely persze hogy a reményről szól.

Olvasható .pdf-ben ITT

    

Szólj hozzá!
2011. január 09. 09:31 - Valmont

Egy magyar horrorfilm lehetősége

Elég sok helyen írtam már arról, milyennek kellene lennie az első magyar horrornak. Olyannak, amit a franciák, angolok csinálnak az Eden lake-ben, a Martyrs-ban vagy a L'interieur-ben. Egyszerű, nyers, kegyetlen. Azt hiszem, a horrorfilm valamennyire a tragédia gyermeke, azért nézzük, hogy igazoljuk pesszimista világképünket: ez a hely alapvetően olyan, ahol jó emberekkel rossz dolgok történnek, és a rossz dolgok vége mindig a szenvedés és a halál.

Eddigi próbálkozásaim egy autentikus magyar horrorfilm forgatókönyvének előállítása kapcsán sajátos hibridek lettek. Mindegyikben - túl a műfaji kliséken - szerettem volna valami csavart, ötletet, újdonságot belevinni. Vagyis úgy akartam elkészíteni egy jó horror szinopszisát, történetét, hogy közben a műfaj megújításának is eleget tegyek.

Rá kellett jönnöm, hogy ez sok lenne. A létrejött dolgok mutatósak lettek, de mint horror, nem működtek. Elhatároztam hát, visszatérek az alapokhoz, a műfaj jellegzetességeit használom csak fel, semmi egyebet.

A lenti szinopszis/treatment ennek szellemében készült, és mikor befejeztem, elégedetten írtam ki a "vége" szót. Ez a film nem készülhet el a mai Magyarországon, de ha mégis elkészülne, olyan mozi lenne, amire szívesen beülnék. Nincs benne semmi rendkívüli horrorfilmes szemmel. De vannak benne beképzelt városi médiaértelmiségiek vs. közömbösen durva falusiak, elhagyatott, észak-magyarországi falvak, rabszolgatartás (csicskáztatás), csonkolás, kannibalizmus és rengeteg vér.

Amire oda kell majd figyelni, ha a forgatókönyvet írom, az a Riporternő karaktere, hisz ő az, akit a falusiak darabokra szednek - de aztán fordul a kocka...

Még egy. A keserű végbe beleírtam a múlt évtized egyik legrémesebb bűnesetét is. Talán soknak tűnik ez így, de egy kicsit visszatükrözi a valóságot, és bizonyítja, hogy ebben az országban tényleg mindenféle szörnyűség megtörténhet.


 

A fészerben

 

 

- játékfilm szinopszis -  

 

Főbb szereplők:

 

Riporternő

Szerkesztő

Operatőr

Sofőr

Lány

Öregasszony

Hivatalnok

Polgármester

Titkárnő

Falusiak

 

A kamera által vett képet látjuk real-time.

Riport közben vagyunk a egy közigazgatási hivatalnok irodájában. A Hivatalnok épp azt magyarázza, hogy a szociális hálón előbb-utóbb mindig felakadnak a csicskáztatók. A Riporternő rákérdez, egész pontosan mit jelen a szó: „csicskáztató”. A Hivatalnok elmondja: rabszolgasorban, félállati létben, fészerben, pincében bezárva tartott kisemmizett falusi lakos. A gazdagabb, tehetős falubeli alamizsnáért megalázó fizikai munkára kényszeríti.

A Riporternő tudakolja, hol a leggyakoribb a jelenség, mivel szeretnének egy élő-két példát felvenni a kereskedelmi tévé riportműsorához.

A Hivatalnok lekapcsoltatja a kamerát, ám az Operatőr csak leteszi azt az asztalra, nem nyomja ki. A férfi, akit egészen elbűvölt a Riporternő, elmondja, hogy hivatalosan nem tudnak ilyen esetekről – de menjenek fel északra, *** környékére, ott – a névtelen bejelentések szerint – szép számmal találni ilyen dolgokat. Figyelmezteti őket, hogy a „tartók”-kal (vagyis a csicskáztatókkal) vigyázzanak, durva, kellemetlen emberek, ha kiderül, mi járatban vannak, könnyen bajuk eshet.

Benzinkút. A kocsibelsőből a tankoló illetve cigarettázó Sofőrt és Szerkesztőt veszi az Operatőr, majd ráközelít a mellette ülő, laptopjába író Riporternő dekoltázsra. Az észreveszi ezt, rászól. Az Operatőr értetlenkedik, felemlíti a múlt hétvégét. A Riporternő zavarba jön, azt válaszolja, az tévedés volt. Az Operatőr nem hiszi, ahogy azt sem, hogy egy ilyen idióta baromba, mint a Szerkesztő, szerelmes a Riporternő. Szerinte a férfi ki fogja használni, aztán otthagyja, mikor érdekei úgy kívánják.

Beszáll a kocsiba a másik kettő. A beszélgetés félbeszakad, a Szerkesztő megérez valamit, féltékeny lesz, tüntetőleg megcsókolja a Riporternőt. A Sofőr az Operatőrre kacsint – láthatólag mindent ért.

Autópálya, a Szerkesztő elbóbiskolt, a Riporternő ugyancsak. A Sofőr az Operatőrt figyeli a visszapillantóból, aki nagyon élvezi, hogy a nő a vállára hajtotta fejét. A Sofőr cigarettával kínálja a másikat, az elhárítja, mondván, leszokott. A Sofőr rákérdez, mióta tart, mire az Operaőr elmondja, csak egy alkalom volt, de teljesen belezúgott. A Sofőr szerint a lány is odavan a fiúért, de nem meri bevallani magának. A srácnak erőszakosabbnak kellene lennie, néha a nők titkon elvárják az ilyesmit. A másik igyekszik elterelni a figyelmét a témáról, rákérdez, mióta melózik már a csatornának.

A Sofőr válaszol – elég régóta, és ezalatt elég sok mocskot látott. Aztán elmesél egy sztorit, egy visszavonult kollégáról. A szeméthegyekről csinált anyagot, a Sofőr fuvarozta. Amit ott láttak, a hegyek közt élők degenerációja teljesen kiborította azt a másik riportert. Még inkább az, hogy ezeknek az embereknek is voltak parancsolóik, kapitányaik, akik élet és halál urai voltak. Egy ízben üldözőbe is vették őket egy klán fegyveresei. A Sofőr azóta egy katonai szuronyt tart az ülése alatt, nézze csak meg a srác. Az Operaőr előveszi, majd óvatosan visszadugja helyére.

A Sofőr folytatja: az a riporter az élmények hatására visszavonult, és elment a Vöröskereszthez melózni. Mi a tanulság? Ha durva dolgokat lát az Operatőr, inkább fordítsa el a fejét, ne nézzen a lencsébe, mert néha a téma, a látvány képes megváltoztatni egy egész életet. Fordítsa el a fejét, és fusson.

Útszéli parkoló, a Szerkesztő a gps-t nyomogatja, míg a Riporternő egy térképet tanulmányoz. Ellenkezik a véleményük, hogy merre kellene menni, végül az arrogáns Szerkesztő szava dönt. Hosszadalmas autózás után elérnek egy faluba.

A polgármesteri hivatal várószobája. Túlsúlyos titkárnő gépel, míg várakoznak. Az operatőr kimegy a wc-be, kifelé összeakad a Riporternővel. A lány elnézést kér a durvaságáért. Elmondja, mindent hallott a Sofőrrel lezajlott beszélgetésből. Az Operatőr megcsókolja, a lány hagyja magát, gyors, heves szeretkezés.

A falu polgármesterének irodája. Az illető kedélyes, víg figura, tréfálkozik a csicskásokon és a tartókon is. Hamar kiderül, a társaság rossz helyre jött, igaz, ebben ő is hibásak – a helységnévtábla leesett. A környéken van egy-két település, ahol történnek ilyesmik – meséli tovább a Polgármester, de ebben a faluban nem.

Az utca, rövid tanácskozás, mitévők legyenek. A Szerkesztő közben ismét a gps-t nyomogatja, próbálja kitalálni, hol lehetnek. A Riporternő kifakad – neki volt igaza a térképpel. A páros összevész, mire a lány a kocsma felé indul. A Szerkesztő beül a kocsiba, a térképet kezdi tanulmányozni. A Sofőrt küldi a lány után, az Operatőr követi őt.

A kocsma homályos belsejében a pultnál a Riporternő a második pálinkáját issza. A bent lévő férfiak dermedten figyelik. A lány kihasználja az alkalmat, és megkérdezi őket, tudnak-e valamit a tartókról. Pénzt ajánl az információkért. Senki nem válaszol, a Sofőr látja, feszült a helyzet, menniük kellene. Felszólítására végül a Riporternő kifelé indul, mellette a falon egy pohár robban szét. A Sofőr fedezi a visszavonulást.

Odakinn az után beéri őket egy lerobbant negyvenes férfi. A kocsmából követte őket. Elmondja, hogy némi juttatásért elviszi őket egy öregasszonyhoz, aki tud mesélni ilyen dolgokról. A Riporternő rááll a dologra, követik a férfit.

A Szerkesztő bezárja az autót, majd velük tart.

Faluvégi lerobbant kis házikóhoz érnek. Odabenn a lány kifizeti a férfit, aki bemutatja egy koszlott Öregasszonynak a csapatot.

Az Öregasszony zöldséget pucol leveshez. Elmondja, a ház körüli munkákban segít neki egy Lány a szomszéd zsákfaluból. Ott valóban vannak olyanok, akik rabként tartják a szomszédjaikat. A Lány gyakorta mesél neki ezekről az áldatlan állapotokról.

A sparhelten kialvóban a tűz, az Operatőr ajánlkozik, hoz be fát.

A farakás a hátsó udvarban, egy fészer mellett van. A favágó tőke oldalára vörös réteg, talán vér száradt rá. Míg a fiú fát pakol szakajtóba, zajt hall a fészerből. Mintha lenne odabenn valaki, árny moccan a deszka mögött. Beles egy résen, ám a félhomályban alig látni valamit.

Egy fiatal Lány riasztja meg az Operatőrt. Elmondja, itt szokta levágni a csirkét az öregasszonynak. Most is erre készül, az Operatőr inkább otthagyja, nem bírja a vért.

A Lány egy tálban friss, véres húst hoz be a házba. Megígéri, hogy sötétedés után átkalauzolja őket a falujába. Ott mutat egy-két házat, ahol valóban tartanak embereket disznóólban. Jöjjenek vissza egy óra múlva, addig kitakarítja a házat. Cserébe csak a Riporternő szép aranyóráját kéri.

A Riporternő inkább pénzt ajánl. A Szerkesztő félrevonja. Kiderül, tőle kapta az órát. A Szerkesztő szerint a sztoriért mindent fel kell áldozni. A Lány megkapja az órát.

A kis csapat visszatér a polgármesteri hivatalhoz. A Polgármester épp zárja az épületet. Amikor a Szerkesztő elmondja, mire jutottak, a kedélyes kis ember dühbe gurul. El akarja zavarnia a faluból a négyest, majd felháborodottan otthagyja őket.

Az autóval leparkolnak az Öregasszony faluvégi háza előtt. Várakozás. A Sofőrnek rosszérzése van a Lánnyal kapcsolatban, erről beszélget a Szerkesztővel. Közben az Operatőr csinál egy felvételt a Riporternővel a bekötőút előtt. A jelenetbe besétál a Lány. Az Operaőr felveszi őt is, miközben a Lány elmondja, nagyon érdekli a kamera, szeretne majd filmezéssel foglalkozni...

Gyalog indulnak el. A Lány nem akarja, hogy a másik faluban kiszúrják az autójukat. Egy ideig a kátyús úton sétának, majd benyomulnak az erdőbe, egy ösvényre.

Teljesen besötétedik, mikor kibukkannak a falu szélén. Kertek alatt, sáros dűlőutakon vezeti őket a Lány. Figyelmezteti őket, halkítsák le a mobilokat, bár azok úgysem működnek, mert az átjátszótornyok jó messzire, hegyek mögött vannak.  

Egy kerítés át mutat egy ólat, amiben állítólag tartanak valakit. Az Operatőr bemászik a kertbe, próbálja felvenni, de nagyon rosszak a fényviszonyok. Mikor a kamera saját lámpáját bekapcsolja, a hátsó udvarban fény gyullad. Kimenekül a kertből, és a többiekkel együtt futásnak ered.

Mikor ismét összegyűlnek az utcán, észreveszik, a Lány eltűnt. Továbbmennek, zajt hallanak – valaki nyöszörög, melyet ütések hangja tarkít. Egy kerítés résein át hamarosan megnézhetik a zaj forrását.

Egy megvilágított udvaron egy részeg férfi bottal veri a sárban előtte kúszó meztelen alakot. Az Operatőr mindent vesz, de Sofőr megszakítja a jelenetet – benyomul a kapun, és leüti az ütlegelőt. A többiek utána. A férfi ott reszket a sárban a lábuknál. Az Operatőr kamerafénye egy, a veréstől teljesen eltorzult arcú és testű, lesoványodott szerencsétlent világít meg. Amikor a Riporternő ki akarja kérdezni, mi történt vele, vonyítani, kiabálni kezd – láthatóan a testi szenvedés elvette eszét. A ház ajtajában megjelenik egy nő, majd visszabújik az épületbe. A kis csapat elhagyja az udvart. Az őrült kiáltozás sokáig kísérti őket.

Ahogy továbbmennek, egy megvilágított utcakereszteződésben véres zsákot cipelő alakot pillantanak meg. Az idegen is észreveszi őket, a zsákot eldobva menekülőre fogja. A Sofőr közelebb megy, belenéz a zsákba, majd döbbenten hátrál. A többek a sötétből figyelik. Hirtelen hárman rontanak társukra, baltával felfegyverzett falusiak. Agyonverik a Sofőrt. A csapat sikoltva, rémülten menekülni kezd. A Riporternő és az Operatőr egy irányba futnak. Kerítésen átmászva elbújnak egy kertben. Próbálnak telefonálni, de a mobilok természetesen nem érik el a hálózatot.

Ahogy a telek vége felé lopakodnak, egy láncra vert férfi támad rájuk. Nem engedi el a Riporternő kezét, ezért az Operatőr kénytelen egy kővel leütni, agyonverni. Visszafelé, az udvaron át kirohannak az utcára, ahol szemtanúi lesznek, ahogy a Szerkesztőt a falusiak sarokba szorítják, elviszik.

Felbukkan a Lány. Megígéri, eljuttatja őket a körzeti megbízotthoz.

Egy házba kíséri őket, ahol, miután belépnek, hirtelen minden fényt leoltanak. Az Operatőr a kamera lámpájával világít, látja, ahogy férfiak támadnak rájuk. Menekülni kezd, a padlásra bújik, itt a Lány várja, egy lapáttal leüti.

Innentől kezdve a Lány kezeli a kamerát. Reggel van, egy vasráccsal kettéosztott fásszínben, fészerben vagyunk. Az egyik felében az eszméletlen Operatőr fekszik, a másikban a Lányt hiába kérdezgető Riporternő áll. Férfiak érkeznek, megszemlélik a rabokat, majd rövid tanakodás után benyomulnak a Riporternőhöz, és némán, szó nélkül megerőszakolják. A sikoltozásra magához térő, megkötözött Operatőr ordítva kérleli, fenyegeti a falusiakat – két férfi hamarosan megunja, átmennek hozzá, lefogják, és egy lapáttal többször fejbecsapják. Ezután rájuk zárják a fészert.

Másnap a Lány rögzíti, ahogy az Operatőr a Riporternőt vigasztalja. Az nem szól, sokkos állapotban, a sarokba kucorodva néz maga elé. Délután megismétlődik minden. A Riporternőt megerőszakolják, az Operatőrt megverik a lapáttal. Miután „magukra maradtak” a Riporternő megszólal, elmondja, soha nem fogják őket megtalálni, mert rossz faluba jöttek, és senki nem tudja, hol vannak. Az Operatőr erre már nem tud mit mondani.

Következő nap láncon vezetik őket egy házhoz. Az Operatőr a fejére mért ütésektől még kába. Rongyot, vödröt kapnak, dolgozniuk, takarítaniuk kell. Mikor a Riporternő megmakacsolja magát, a gazdasszony egy bottal megveri. Az Operatőrt a ház ura sakkban tartja. A fiatalember sikálni kezdi a padlót, csak hagyják abba a másik verését, közben könyörög társának, hogy dolgozzon. Ám a Riporternő megtagadja a munkát, továbbra sem hajlandó dolgozni, mire a ház asszonya felhív valakit telefonon.

Az erőszakolók közül érkezik egy férfi. A Riporternő, mikor meglátja, könyörgőre fogja, és már dolgozna, de késő, a férfi a hajánál húzva kiviszi az udvara. Az Operatőr menne utána, de a ház ura leüti, félholtra veri őt.

Este nyers, véres húst kapnak a ketrecükben. Egyiken sem akarnak enni. Reggel a Lány rögzíti, ahogy a Riporternő mégis eszik valamennyit. A húsdarabok közt egy ujjat talál. Azonnal kihányja az ételt.

A nap folyamán a páros egy gazos területen takarít puszta kézzel. Az úton feltűnik egy láncra vert sántikáló alak – a Szerkesztő. Elvágták az Achilles-inát, illetve arcát teljesen összetörték. Kába, észre sem veszi a másik kettőt.

Ahogy délután visszafelé mennek az úton, ismét látják a Szerkesztőt. Fát hord egy udvaron. A Riporternő akaratlanul is megszólítja. A férfi ránéz, feleszmél. Egy hasábbal leüti őrzőjét, és megindul a Riporternő felé. Elbánik az Operatőrt és a Riporternőt láncon tartó másik falusival is, és nekilát kiszabadítani őket. A Lány elfut, távolról veszi a jelenetet. A Riporternő sírva kéri a Szerkesztőt, hagyja őket, meneküljön, hozzon segítséget, de az nem engedelmeskedik. Ekkor hátulról rátámad egy baltával az elsőként leütött falusi, súlyosan megsebesíti, és mikor el akarna mászni, dühből átvágja a Szerkesztő lábát térdben. Magához térő társa a vétlen Operatőrt veri félholtra.

A következő nap a Lány hozza a reggelit a Riporternőnk. Egy lábszár, félig megnyúzva. A ketrecben lévő elborzad, nem nyúl a húshoz. Az Operatőr vérbe fagyva fekszik saját ketrecében. A Lány töltésre teszi a kamerát, majd otthagyja a fészer sarkában bekapcsolva.

Látjuk, ahogy a Riporternő végül rászánja magát, és beleharap a levágott tagba. Undorát leküzdve, sírva mind őrültebben, dühösebben tépi a húst fogával, míg végül ki tudja szabadítani a sípcsontot. A hosszú, egyenes darabot elgondolkodva forgatja kezében, majd rálép, eltöri hegyesre.

Először a zárat próbálja kifeszíteni vele, aztán a padlót át akarja kiásni magát. Egyik sem jár sikerrel. Zajt hall, jönnek, a csonkot elrejti a szalma közé.

A kamera még mindig ugyanabból a pozícióból veszi, ahogy két férfi lép a fészerbe, ismét munkára akarják vinni a rabokat. A Riporternő a hegyes csontdarabbal ledöfi mind a kettőt. Kiszabadítja, és megpróbálja magához téríteni az Operatőrt, de az csak bambán, katatón módon néz maga elé. A lány végül bevallja neki, szereti és megcsókolja. A fiúba erre lassan kezd visszatérni valamiféle értelem, összeszedi magát. A Riporternő magához veszi, és kikapcsolja a kamerát.

Innentől kezdve objektív, külső kameranézetből látjuk rohanásukat. A hátsó udvaron át egy mellékutcába jutnak. Az udvaron a Riporternő talál egy kisbaltát. Pár sarokkal arrébb idős asszony bukkan fel velük szemben, vödörben vizet visz. A vödröt eldobva menekülőre fogja, a Riporternő utánafut, utoléri és agyonveri.

Visszatérve kába, vérrel borított társához, a maradék vízből lemossa a sebesültet. Az Operatőr némiképp magához tér.

A távolban, ahonnan jöttek, dudaszó harsan. Egy Lada dudáját nyomja különös ritmusban a fészerben ledöfött falusiak közül az egyik. A házakban mozgolódni kezdnek a férfiak. A Riporternő rájön, egy jelzést hallanak, sietniük kell. Támogatva, húzva, vonva társát megindulnak a falu vége felé.

Amikor majdnem belefutnak egy csapat üldözőbe, egy udvaron keresnek menedéket. Hátralopódznak az ólakhoz. Az egyikből szólítja valaki a Riporternőt. A Szerkesztő az. Mindkét lábát levágták, tehetetlenül fekszik odabenn. Kéri, ne hagyják itt, vigyék magukkal. A Riporternő megígéri, visszajönnek érte rendőrökkel. A férfi nem hisz neki, megfenyegeti, ha nem viszik magukkal, ordítani fog. A Riporternő csitítja, indulna. A Szerkesztő tényleg kiabálni kezd, mire az Operatőr elveszi a baltát a nőtől és agyonveri. Elveszi tőle az autó kulcsát, aztán a kerten át kijutnak a falu szélére.

A üldözőkre figyelve, árokparton bujkálva elérik a kifelé vezető betonutat. Pár száz méter múlva autó érkezik szemből. A másik falu polgármestere. Elmondja, azért van itt, mert aggódott gazdátlan autójuk miatt, és a keresésükre indult. Megígéri nekik, elmenekíti őket. Azonban az elátkozott falu felé, rossz irányba indul. A Riporternő a hátsó ülésről előrelendülve dulakodni kezd vele, elrántja a kormányt, fának csapódnak. A Polgármester súlyos sebet kap, homlokát összezúzza. Megjósolja nekik, soha nem fognak innen elmenekülni. Aztán rányom a dudára a faluban hallott különös ritmusban. A Riporternő csak nagy nehézségek árán tudja elhúzni a kormánytól, kivonszolni a kocsiból. Mikor a férfi ismét vissza akar mászni az autóba, az ajtót rácsapja a fejére, egyszer, kétszer, többször.

Az Operatőr lába beszorult a műszerfal alá. A Riporternő nehezen, az ülést hátrafelé nyomva kiszabadítja.

Közben szemből, a tartók faluja felől kis csoport indul meg feléjük.

Az Operatőr lábfeje teljesen összeroncsolódott, nem tudj járni. Elveszi a baltát a lánytól, és kilyukasztja a kocsi tankját. Aztán odaadja a Riporternőnek a másik autó kulcsát, és elküldi őt a fák közt futó gyalogösvényre. Meneküljön, ő majd feltartja a falusiakat. A Riporternő nem akarja itt hagyni a fiút, de az az érveivel meggyőzi. Neki már nincs esélye, és pont emiatt többek ők, mint a falusiak. A Lány sírva elindul.

Az Operatőr csomag cigarettát, gyufát vesz észre a kocsiban. Egy szálat a szájába rak, és a kocsi körül terebélyesedő benzinfoltba állva várja a közeledő falusiakat.

A Riporternő az ösvényen fut, amikor robbanást hall, hátranézve narancssága lángot lát a fák közt.

Eléri a másik falu határát, és az autójukat. Mielőtt elindulna, rátámad az Öregasszony házából kirontó Lány. A kocsiban dulakodnak, a támadó már majdnem megfojtja ellenfelét, mikor a Riporternő előveszi a Sofőr által emlegetett szuronyt, és a Lányba döfve, kimenekül az autóból. A másik kihúzza magából a pengét, és utána indul. A Riporternő hátrafelé menekül, a fészerhez, ahol egy fadarabbal leüti támadóját. Zajt hall a fészerből. Belép – odabenn egy iszonyatosan megcsonkított férfit talál.

A látvány hatására egy ásóval kivégzi, lefejezi az éledező Lányt, majd bemegy a házba, az Öregasszonyhoz.

Autóba szállva őrült iramban hajt végig a falun. Két-három településsel odébb elsodor egy kisfiút az út szélén. Míg próbálja kiráncigálni a gyereket a kocsi alól, a környező házakból köré gyűlnek a lakosok, a fiú kétségbeesett apja egy karóval támad rá. A Riporternő hiába tiltakozik, sajnálkozik, mind többen csatlakoznak, ütik, ahol érik, végül eltűnik a dühös falusiak gyűrűjében.

A kamerát gyerekek veszik ki a hátsó ülésről. Zárásként az ő amatőr, bohóckodó, vidám felvételeiket látni.

 

vége

Szólj hozzá!
2010. június 04. 21:46 - Valmont

Horrorfilm

Up to date: egyelőre leszedtem a magyart a formázási gondok miatt, és egy angol fordítást pakoltam fel...

Egy rosszkedvű, büszke, mégis-csakazértis vallomás és írás arról, miért nem lettem sikeres forgatókönyvíró:

http://www.forgatokonyvtar.hu/screenplays/index/109

+ letölthető forgatókönyv

+ bonuszkép:

Mély kút

4 komment
horror