Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

horror

2010. október 06. 20:19 - Valmont

Abszurd szkeccs

Volt idén egy szkeccspályázat, rádiós kiírás, nagy pénzekkel. Küldtem be anyagot, nem nyertem semmit. Így megy ez - bár ezt a vonneguti mondatot mostanában nagyon gyakran kell leírnom. De vissza: a pályázatara tehát készítettem vagy öt jelenetet, nagyjából két hétvégén. Most újraolvasva, annyira tényleg nem lettek jók, halovány Monty Python utánérzések. Ide a két horrorisztikusabb abszurdot teszem fel.

 

 

Hóhér

 

 

– Szia, drágám, megjöttem!

– Szia. Csók. Túlóra?

– Á, csak elhúzódott az utómunka. Tudod, hogy van: néha minden csupa mocsok lesz. Százból egy akkora mocskot csinál maga körül  hogy…na,  a mai volt ez az  egy. A gyerek?

– A szobájába. Tanul.

– Az jó.

– És sok volt ma?

– Hét.

– Hét? Mi történt?

– Valami lázadás. Volt köztük egy gróf is.

– Egy gróf?

– Igen. Nagyon előkelő uraságnak tűnt. Az ingje selyemből, a csizmája pedig színbőrből készült.

– Sokra ment vele.

– Hát, amíg élt, igen, de így…

– Kár hogy az utómunkába csak a takarítás tartozik. Hozhatnál haza ezt azt. Reggel néztem, neked is csupa lyuk a cipőd…

– Igen, de a sírásók szakszervezete nagyon erős lobbicsoport az udvarban.

– Akkor is. A ti munkátok is érdemelne valami pluszt.

– Főképp most, hogy le kellett adni a negyedéves tervszámokat.

– És?

– Hát, plusz tíz százalékot bevállaltam. Finoman súgtak, hogy menjünk öt fölé.

– Plusz tízet? Az rengeteg túlóra lesz. Karcsi mennyit vállalt?

– Ő nyolcig ment.

– Nem beszéltétek meg?

– Általában beszéltünk csak a dologról. Időnk se volt, amilyen rohanás volt ma. Arra gondoltam, hogy a hatot-hetet simán hozom. Az egy átlagos napon eggyel több a mostaninál. És akkor legfeljebb egy kicsit belehúzok, hogy meglegyen. Nem nagy dolog. Csak kell majd egy új bárd.

– Egy új bárd? Most vettél. Ez is egy vagyon volt. És még költségtérítésként sem számolhatod el…

– Tudom, tudom, de úgy érzem, egy nagyobb, súlyosabb bárddal, simán meglenne a napi plusz. Hidd el, hosszú távon megéri a befektetést. Ez egy olyan vállalkozás, ahol minden eszköz nagyon fontos a sikerhez vezető úton.

– Karcsi bezzeg ilyenre se költ. Neki jó a kötél.

– Az is macerás. És nagyon sokszor szakad. Azt hiszed, neki fizeti az udvar a kender folyóméterét?

– Ki tudja, ő mit ügyeskedett ki a kancellárnál.

– Nem hiszem, hogy jobb helyzetben van, mint én. Már annak örülhetünk, hogy a kötényt megadták.

– Igen, ez valóban jó ötlet volt. Emlékszem, menyit kellett mosnom a nadrágodat előtte.

– Így meg csak leveszem, és otthagyom. Reggelre lepereg róla. Azóta már rég bejött az ára. Erről jut eszembe. Az beszélik, meglesz a bónusz.

– Valóban? A múlt évi?

– Igen. Már számolják, de nagyon úgy néz ki, hogy kapunk valamennyit.

– És mennyit?

– Azt még nem tudom. De legalább félhavi bérre számítok. Ha csak a decemberi felkelést nézem, emlékszel, mennyit túlóráztunk akkor is?

– Sokszor éjszaka jöttél haza. Rémes volt.

– Az. De most meglesz a jutalma. Azzal a kétszázzal, akiket akkor megcsináltam, szerintem jóval túlléptem a vállalást.

– Bárcsak így lenne. Kicserélhetnénk a konyhabútort.

– Én igazából egy új lóra gondoltam.

– A konyha most fontosabb.

– De a Sári már csak húzza magát. Olyan öreg, hogy…

– Még bírja, hidd el.

– Erre még térjünk vissza. Van söröd?

– Igen, a kamrában. Mindjárt kész a vacsora.

– Mennyei illata van.

– Azt meghiszem. Fejhúsból készült.

 

 vége

 

 

Hóhér 2.

 

 

– Ajaj, ez mellé ment. Ezer bocsánat.

– Ugyan kérem, semmi baj, folytassa csak.

– Jó, de….aú. A fene vigye el!

– Mi történt?

– A derekam. Nem bírja már ezt a munkát.

– Ne csodálom. Egész nap ezt a szekercét emelgetni.

– Igazából bárd a neve. És csak reggel nyolctól fél ötig. Fél óra ebédidővel.

– Az is sok. Az embert nem ilyen kemény munkára tervezték.

– Na igen, de valakinek ezt is meg kell csinálni. Egy kicsit pihennénk, ha nem baj.

– Nem probléma. Mondhatnám, időm mint tenger, de persze ez..

– Na igen.

– Egyébként hogy jutott e pályára?

– Már az apám és az ő apja is a szakmában dolgozott.

– Akkor családi hagyomány.

– Fogjuk rá. Azóta sokat javultak a körülmények. Orvosi ellátás, balesetbiztosítás. Erősebb szakszervezet.

– Szabadság?

– Húsz nap egy évben. De csak ha nincs idény vagy ünnepnap.

– Gondolom a sztrájkjog itt csak álom.

– Hát, odáig még sose jutottunk el. Ami korábban felmerült követelésként, azt teljesítették. Legutóbb a munkakörülmények sterilitását kifogásoltuk. Akkor szórták fel fűrészporral a padlót.

– Kitűnő ötlet.

– Nem feltétlenül. Beszívja a vért, és csomós lesz. Aztán pár óra múlva kellemetlen szagot áraszt.

– Igazán sajnálom. Igyekszem majd nem túlságosan vérezni.

– Ez sajnos nem így működik. Bár nem tűnik túl bővérűnek. Eszik maga rendesen?

– Az utóbbi időben nem volt nagy étvágyam.

– A sáfrányt javaslom. Nem csak levesbe, teába, borba is. Kitűnő étvágyat csinál.

– Köszönöm, megjegyzem.

– Egyébiránt fontos a friss levegő is. Ez volt a másik követelésünk, hogy dolgozhassunk szabad levegőn. De a regresszió miatt nincs rá pénz.

– Kellemetlen. Pedig nem tűnik nagy tételnek egy emelvényt ácsoltatni ilyen alkalmakra  a piactérre.

– Igazából nem a gerenda, hanem az ácsmunka az, ami megdobja.  Nem hiszi, mennyit elkérnek egy rendes, strapabíró padozatért.

– Ha újrakezdhetném, ácsnak mennék.

– Van benne valami. Megkérhetném egy szívességre?

– Természetesen.

– Ha eloldoznám a karját, megmasszírozná a jobb lapockámat? Úgy érzem, képtelen vagyok felemelni a bárdot.

– Szívesen.

Motozás.

– Itt jó?

– Tökéletes. Nyugodtan csinálhatja erősen is.

– Csupa csomó az izomzata. Gondolom a stressztől.

– Hát abból itt adódik rendesen.

– Sokszor van probléma?

– Nem is az, hanem folyton azon agyalok, hogy mindenki jól járjon. Nekünk nagyon oda kell figyelnünk minden egyes mozdulatunkra.

– Gyakori ez, ami nálam is előfordult?

– Hogy mellécsapok? Á, nem, ez csak ilyenkor szokott megesni, eső előtt, amikor ez a fránya görcs a vállamba áll.  De maga nagyon ügyesen masszíroz. Igazán hatásos.

– Köszönöm. Azt hiszem, az a titka hogy a csomókat kell kitapintani. Egyébként szerintem néha jó lenne, ha tudna lazítani. Végül is ez csak egy munka.

– De tudja, hogy van – ez ember szeretné minél jobban művelni.

– Na persze, de akkor sem jó, ha rátelepszik az életére.

 – Igyekszem ezt fejben tartani. Megvagyunk?

– Szerintem most már menni fog.

– Nagyon szépen köszönöm. És most visszatenné a…

–…fejem a tőkére? Hát persze. Így jó lesz?

– Tökéletes. Akkor…

– Rendben. Közben megmutatom. Behunyom a szemem, és ellazítok. Látja? Nem nagyon foglalkozom a dolgokkal. Magának is ezt kellene csinálnia néha.

– Azt hiszem, igaza van.

 

vége

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://horrornovellak.blog.hu/api/trackback/id/tr162351558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Frucsasz 2010.10.11. 11:21:38

A másodikkal az a bajom, hogy rádiókabaréban már elsütöttek kíséretiesen hasonlót...
horror